2025-ben megújul a kerékpáros vándortábor-vezető képzés! Az elméleti oktatás egynapos részvételt igénylő képzés helyett most e-learning tananyagként lesz elérhető. Így rugalmasan, mindenki a saját tempójában végezheti el, és több témakört is érinteni tudunk majd.

A gyakorlati vizsgák továbbra is hétvégén lesznek, ennek pontos időpontjait 2025. január végén tesszük közzé.

Ha szeretnél azonnal értesülni a képzés időpontjairól, és biztosítani, hogy a számodra legmegfelelőbb gyakorlati hétvégére foglalhass helyet, iratkozz fel az alábbi űrlapon: JELENTKEZEM

Ne maradj le, és légy részese a 2025-ben megújuló kerékpáros vándortábor-vezető képzésnek!

Lassan közeledik a 2025-ös Vándortábor időszaka! Január 29-én a Vándortábor-konferencián minden fontos információt megtudhatsz, majd másnap, január 30-án, este 8 órától (20:00) kezdetét veszi a táborokra való jelentkezés. Vésd fel a naptáradba, és tervezd meg előre a következő élményteli kalandot!

Tovább a cikkhez: VándorTábor – A Tisza-tavat és Pannonhalmát is meghódították 2024-ben a vándortáborozók

Mi a kapcsolatotok a területtel, és hogyan lettetek ti az útvonal felelősei?

József: Úgy kezdődött az egész történet, hogy megkerestek minket Budapestről tavaly az Otthonról Haza program keretein belül, hogy szervezzünk egy kerékpártúrát Kézdivásárhely – Sepsiszentgyörgy – Budapest vonalán a trianoni évforduló alkalmából. Ezt követte egy meghívás az Aktív Magyarország konferenciára szeptemberben, ahol az a döntés született, hogy jó lenne, hogyha a Magyarországon látható Vándortáborok Erdélyben is meghonosodnának. Hosszas egyeztetések után abban maradtunk, hogy lesz egy Partiumi, ahol van a Szerelem-ösvény (Érmellék – Szamoshát vándortábor), és lesz egy székelyföldi vándortábor is. Így elkezdtünk tervezni, és decemberben Zoltán is csatlakozott a csapatunkhoz. Fruzsina és én főleg a makromenedzsmentért felelünk, és Zoltán pedig a mikromenedzsmentért. Azaz ő felügyeli, hogy a régióban minden rendben legyen, és mi inkább azt intézzük, hogy globálisan rendben legyen a szervezés.

Milyen szempontokat tartottatok fontosnak a szervezés során?

Fruzsina: Ezeknek a vándortáboroknak fontos célja, hogy azokon a helyszíneken, ahol megállnak, illetve azokon a turisztikai csomópontokon, amiken áthaladnak, tanuljanak és informálódjanak a gyerekek. Az egy dupla haszon, hogy sportolva tudják ezt megtenni, így aktívabban élnek, és közben nyitottabbá válnak a szellemi tudás befogadására is. Hiszen másféle fáradtságot okoz az, hogyha valaki ülve tanul, és mást, ha valaki játszva, mozogva teszi ezt. Mi Jocó kollégámmal önkormányzati képviselők is vagyunk többek között, így látjuk azt, hogy mekkora igény van arra főleg Székelyföldön, hogy egy picit nyissunk olyan típusú programok felé is, amik nem feltétlenül úgy biztosítanak szabadidős programot, hogy négycsillagos szállodába szállásolják el a gyerekeket, hanem az életre is nevelik őket. Közelebb hozzák őket ahhoz a kultúrához, meg ahhoz a közeghez, amibe tulajdonképpen beleszülettek, viszont nem mindig tekintenek ki akár a saját városuk, akár a saját iskolájuk falai közül. Úgyhogy ez olyan szempontból is hasznos számukra, hogy mielőtt elutaznának a szüleikkel Görögországba nyaralni, kicsit megismerik azt is, hogy a szűk környezetükben mennyire szép tájak és értékes helyek vannak. Úgyhogy annak ellenére, hogy mi nem önkormányzati képviselőként veszünk részt ebben a programban, azért nyilván látjuk azt, hogy globálisan mekkora hasznot tud jelenteni a helyi gyerekeknek is, hogy megismerjék a környezetüket, illetve az anyaországi gyerekeknek is azt, hogy megismerjék azokat a magyar lakta területeket, ahova másképp nem jutnának el, hiszen Románia általában nincs benne a turisztikai csomópontok toplistájában.

J: Tehát ez az egész egy három pillérű történet: egyrészt egy zöld projekt, másrészt egy edukatív projekt, harmadrészt pedig nagyon jelentős haszna van a magyar-magyar kapcsolatokra, mert itt olyan barátságok tudnak születni anyaországiak és külhoniak között, hogy tényleg megvalósul egy Otthonról Haza koncepció, ami szerintem nagyon fontos.

Mesélnétek a Székelyföld Bringás Vándor útvonal jellemzőiről?

Zoltán: Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon nagy kihívásokat jelentő tábor mind szellemileg, mind fizikailag. Amellett hogy kihívás, egyben nagyon sok energiát is ad, mind fizikai, mind mentális és érzelmi szinten. Bárki, aki erre eljön, úgy gondolom, hogy fel fog töltődni. Nemcsak az izmai lesznek feszesebbek és megerősödnek, de úgy gondolom, hogy lelkileg is nagyon sokat fog jelenteni számukra. Eleve hatalmas élmény Székelyföldön bringázni, és látni a csodálatos természeti adottságokat, a véget nem érő fenyveseket, a végtelen hegységeket, az erdőket, meg ezt az érintetlen tájat, ami az ember elé tárul. Röviden így tudom jellemezni.

Hogyan készültetek az első Bringás Vándortáborra?

J: Először kaptunk egy útvonalvázlatot, és azt próbáltuk megvalósítani egészen addig, amíg egy útvonalon egy traktor húzott ki minket, mivel belesüllyedtünk a földútba. Viszont már akkor látszott, hogy ez jó csapatmunka lesz, mert csak a harmadik belesüllyedés tudott minket meggátolni a tovább haladásban. Ezután beláttuk, hogy teljesíthetetlen az út ebben a formában. Túl azon, hogy egyébként medveveszélynek lett volna kitéve az egész, 80 százalékban erdős részen haladt volna az útvonal, így egyszerűen nem lehetett megvalósítani, és akkor közbeszólt a ráció, és kialakult az az új útvonal, ami most is van. Nyilván azért voltak ilyen sarokkövek, hogy Sepsiszentgyörgyről indul és itt is kell véget érnie a tábornak, és nagyon fontos volt, hogy Csíksomlyó és Csíkszentsimon ebben az egész történetben szerepet kapjon. És ahogyan néztük, hogy minek milyen szerepe van, lassan kirajzolódott az útvonal.

F: Nyilván a másik sarkalatos kérdés az volt, hogy olyan területeken is átvigyük a gyerekeket, ahol tényleg érdekes dolgokat tudnak megnézni amikor megállnak, és hogy olyan településeken szálljanak meg, ahol azért vannak látnivalók. Az sem titok, hogy a térségünk nem bővelkedik sajnos még egyelőre a turisztikai látványosságokban, tehát ebben még van hová fejlődni, de talán egy ilyen vándortábor kezdeményezés segíthet felgyorsítani a folyamatokat.

Z: Ami még szempont volt, az a gyerekeknek a biztonsága, tekintettel arra, hogy bicikliútvonalak konkrétan nincsenek se Romániában, se Székelyföldön. A másik meg az, hogy tényleg teljesíthető legyen a túra úgy, hogy Szentgyörgyről indul, és Szentgyörgyön is érjen véget. Az volt a szempont, hogy teljesíthető, biztonságos és élménydús legyen az útvonal. A személyes kedvenc szakaszom, az mindenképp a Kászonok. Gyönyörű az a vidék mind látványban, mind természeti adottságokban. De a Csíkvidék és Somlyó is nagyon szép. Szerettük volna megmutatni a hagyományos Székelyföldet, azt a részét, ami még létezik belőle, plusz beépítve modern elemekkel, mint például a Csíki Csipsz gyárral Szentsimonban vagy hasonló látványosságokkal.

J: Igen, Zoltán nagyon jól összefoglalta, hogy a túra azon túl, hogy szociálisan érzékenyít, a biztonságra is törekedtünk, illetve arra, hogy megmutassuk Székelyföldnek minden arcát. A természetközeli Székelyföldet, hiszen a gyerekek szinte biztos, hogy találkozni fognak szarvassal, őzzel, vagy amikor a Vadason jönnek vissza, akkor erdei kisállatokkal. És szeretnénk megmutatni a keresztény Székelyföldet is. Gondolok itt Csíksomlyóra, Nyeregre, vagy akár Sepsiszentgyörgyre, meg az egyetlen olyan városra a Kárpát-medencében, ahol minden protestáns történelmi egyházalapítónak szobra van. Ugyanakkor megmutatjuk az élő kultúrát és a modern technológiai fejlesztéseket is. Tehát ez egy elég komplex történet így összerakva, és ebben nagyon nagy érdeme van Zoltánnak, hiszen az utolsó részét az útvonalnak szinte teljesen egyedül rakta össze.

„Szerintem a Felső-Tisza-vidék vándortábor egy olyan útvonal, mint amikor a nagyvárosból menekül az ember, és megtalál egy olyan szigetet, ahol nagyon autentikus, és nagyon nyugodt környezet fogadja őket. Tehát ez a hat nap nagyon jó lesz sok ember számára ahhoz, hogy picit befelé forduljon, és egy kicsit el tudjon csendesülni az alapvetően nyugodt tájban. Úgyhogy szerintem ezt nagyon fogják szeretni, és főleg azok, akik nagyvárosokban élnek.”

Mi a kapcsolatod a területtel, illetve hogyan lettél te az útvonal felelőse?

Nyíregyházi vagyok eredendően, az körülbelül 100 kilométerre van a Felső-Tisza-vidéktől, ami a nyírségi tájegységnek a része. Én körülbelül 10-15 éve dolgozok a Felső-Tisza vidéken, alapvetően még a korábbi munkahelyem miatt. Ott olyan turisztikai programok futottak, ami ezt a régiót érintette, és elsőként az úgynevezett Középkori Templomok Útja nevezetű tematikus útvonalnak a kialakításával foglalkoztam, így a régiónak a műemlékállományáról lett egy átfogó ismeretem. Aztán a tematikus útvonal kialakítása során elkezdtünk kerékpártúrákat szervezni az ottani templomoknak a bemutatására, így lett kapcsolatom az aktív turizmussal. Tehát körülbelül 8-10 éve aktívan részt veszek a térség kerékpáros turizmusának fejlesztésében, 12-15 éve pedig az örökség turizmusának a fejlesztésében.

Mióta vagy útvonalfelelős és mióta vannak túrák ezen az útvonalon?

A Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetségnek (Maketusz) az egyik alapító tagja vagyok, tehát még az első favágásoknál is jelen voltam. A Bringás Vándor program volt a Maketusz felé az első komolyabb állami megrendelés vagy felkérés. Az első négy útvonalban benne volt a Felső-Tisza-vidék, és ha jól emlékszem, akkor a Cserhát, Körösök mente, és az Őrség. Ezzel a négyessel indult el a vándortábor program.

Mik a Felső-Tisza-vidék útvonal jellemzői?

A vándortábori útvonalak nagy része nem alföldi területeket érintenek, hanem vagy dombságokat vagy hegységeket. Nagyrészt az az egyik dolog, ami szerintem elválasztja a többi útvonaltól, hogy ez egy sík területet érintő útvonal. A másik, hogy az Alföldön belül a Felső-Tisza-vidék speciális fekvésű terület, mert nem az Alföldnek a klasszikus része, ahol nagy távolságra lévő nagy települések találhatóak, hanem alapvetően egy aprófalvas vidék, pedig az általában inkább a hegyvidékekre jellemző. Ez a kerékpárosoknak egy jó lehetőség, hiszen nagyon-nagyon komfortossá teszi az útvonalat. Egyrészt könnyű, az alföldi jellegéből adódóan a teljesítés nem okoz túl nagy nehézséget, és rengeteg látnivaló található ott. Tehát óriási nagy a vonzerő koncentrációja a régiónak. Tényleg azt lehet mondani, hogy szinte minden településen van valami látnivaló. Elképesztő mennyiségű középkori templom, népi építészeti emlék, természetvédelmi érték, kisebb kúriák… Tehát jó a vonzerő ellátottsága. És a sok víz, a sok szabadstrand is előnyös, amit a gyerekek ki tudnak élvezni a nyári melegben, és ez a mikroklímán is megérződik. Illetve talán az a vonzerejének az egyik legmeghatározóbb része, hogy rendkívül jó infrastruktúrával rendelkezik, és nemcsak a külterületi kerékpárút-hálózat számottevő. Itt az árvízvédelmi töltések nagyon-nagyon jelentősek. A térségben körülbelül 300-350 kilométer aszfaltozott töltéshálózat található, ami hogyha kerékpározható útvonalként vesszük, akkor ez alapján szerintem Magyarországon az egyik legkomolyabb kerékpározható infrastruktúrájával rendelkezik, ráadásul ez végig is van táblázva túraútvonalként.

Az elmúlt években változott az útvonal vagy a tábor?

Minimálisan. Mi alapvetően eddig nem kényszerültünk rá arra, hogy jelentős változásokat hajtsunk végre. Kezdettől fogva az volt a célunk, hogy vasúti csomópontnál legyen a nyitó és a zárópont. Az útvonal nyitópontja már az első évben is Fehérgyarmat volt, a zárópont pedig Kisvárda, ami annyiban fontos, hogy országos szinten is egy jelentős vasúti csomópontnál, a 100-as vasútvonal mentén helyezkedik el. A rendezésnek egy másik fontos szempontja az volt, hogy minél több látnivalót, minél több érdekességet érintsen, illetve hogy minél biztonságosabb legyen. És ez eléggé determinálta az útvonalat. Az, hogy minél több aszfaltozott töltést tudjunk integrálni az útvonalba, meghatározta azt, hogy merre tudjuk vezetni. Érezhető, hogy nagyon közel áll a szívedhez az egész útvonal, de mégis, hogyha ki kéne emelned egy szakaszt, akkor melyik lenne a kedvenced? Szerintem a második nap nagyon élvezhető, amikor elindulnak Penyigéről. Alapvetően Penyigén van az egyik legnépszerűbb szállása a vándortábornak. Nekünk abból a szempontból szerencsénk van, hogy a keleti régióban a piaci viszonyok egy picit egyszerűbbek, ezért viszonylag jó szállásokat tudunk a rendelkezésre álló keretből biztosítani. Az egyik legközkedveltebb, az a Szenke-patak partján elhelyezkedő szállás. Ezt penyigei horgásztanyának hívják, onnan indulnak aznap a gyerekek, és mennek az olyan ikonikus örökség helyszínek irányába, mint a Túristvándi vízimalom, amire mindenki gondol, amikor Felső-Tisza-vidékre megy. Illetve a szatmárcsekei csónakfejfás temető szintén egy izgalmas látnivaló, ahogy a Móricz Zsigmond Emlékház Tiszacsécsén is közkedvelt helyszín. Ott, a Móricz Emlékház mellett lángosoznak egy Csécsei kenyérlángosos nevezetű helyen igazi falusi autentikus környezetben, és ezt nagyon szokták szeretni a gyerekek. Ezután gurulnak be Tivadarba, amelyik az egyik legszebb falu a Felső-Tisza-vidéken. Úgyhogy ez a nap alapvetően egy szerethető nap, illetve az ezt követő nap szintén az, amikor Tivadarból indulnak, és egy nagyon szép szakaszon közelítik meg Tarpát, ahol végig szilva- és almaültetvények mellett mennek a töltésen. Onnan Csaroda és Tákos felé tekernek, ahol két fontos templomot, a tákosi Notre Dame-ot, meg a csarodai mosolygó szentek templomát nézhetik meg.