Interjú Kirilla Lászlóval, a bükki vándortáborról

Van személyes kapcsolatod a területtel? Miért pont ennek a területnek lettél a felelőse?

Természetesen van. Itt lakom Bükkszentkereszten, ahonnan a túra indul. Napi rendszerességgel kerékpározok, úgyhogy jól ismerem a területet. Azon felül, hogy nagyon szép, azért is jó, hogy innen, 600 méter magasról indulnak a csoportok, mert így megspórolnak egy nagy emelkedést és helyette rögtön a Bükk-fennsíkon kezdik a tekerést. Az Aggteleki- hegység kicsit messzebb van, de ennek ellenére oda is sokat járunk kerékpározni.

Mik a jellemzői a bükki útvonalnak?

Mivel a Bükk Magyarország legnagyobb átlag magasságú hegysége, így sok az emelkedő ezen az útvonalon. Az első két nap van a legtöbb szint, a harmadik nap kilométerben a leghosszabb de sokat gurulunk lefelé. Ez átvezetés a Bükk hegységből az Aggteleki-karsztba. Aki az első három napot teljesítette büszkén “hátra dőlhet” bringáján és élvezheti az utolsó két nap könnyed lankáit. Az első két napon vannak dózerutak és erdei ösvények , de az útvonal kilencven százaléka aszfalton vezet.

Milyen felkészülést ajánlasz a résztvevőknek a vándortáborra?

Előírás, hogy minden csapat egy felkészítő túrán vegyen részt a táborszervező tanárokkal. Itt kiderül, ki hogy bírja, ki mennyire biztosan tud biciklizni. Ettől függetlenül, amikor átadjuk a kerékpárt mi is tartunk egy 1 órás oktatást a gyerekeknek, a váltók és a fékek használatáról, illetve hogy hogyan vegyék az emelkedők és a lejtők adta akadályokat az út során. A Bükkben fontosabb ez a tudás, mint pl. az Alföldön. Az oktatás főképp azoknak hasznos, akiknek nincs nagy tapasztalata a lejtőkkel és emelkedőkkel.

Mik voltak a résztvevők visszajelzései erről az útvonalról? Milyen régóta vannak ezen az útvonalon bringás vándortáborok?

Idén lesz 3. éve, hogy ezen az útvonalon vándortábort rendezünk. Az elmúlt két év tapasztalata alapján kimondhatjuk, hogy népszerű az útvonal. Vannak visszatérő csoportok, akik mindkét évben a bükki vándortábort választották. Nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk. Igyekeztünk változatos útvonalat és programokat összeállítani. Az első két napon sokszor van hiszti amiatt, hogy nehéz az útvonal, de mire végig csinálják ezt a 6 napot és egyre könnyebbé válnak a napok, a végén mindig nagyon jó szájízzel távoznak. A túránk egyik legfőbb hozadéka, hogy nagyon sok mindent megtanulnak a biztonságos kerékpár kezelésről a gyerekek.

Mi a kedvenc részed az útvonalon?

Természetesen a Bükk-fennsík a kedvencem. Ez a harmadik nap, amikor Répáshutáról indulva felmegyünk a Bükk fennsíkra. Egész nap 800-900 méteres magasságban kerékpározunk A fennsíkon töltjük az egész napot, ez a leglátványosabb főleg, azok számára akik szeretik az érintetlen tájak és az erdők látványát.

Mi a legizgalmasabb program az útvonalon?

Talán a Jósvafői cseppkőbarlang meglátogatása. Nem sok gyereknek adatik meg ez az élmény. Ezen kívül a Bükk-fennsík, amit már említettem az előbb, az teljes mértékben magáért beszél. Több kilátó pontot is érintünk, ilyenek például a sziklakilátók: Három-kő és Látó-kő. De a gömörszőlősi kézműves délelőtt is sokak kedvence.

Van-e valami legendás hely az útvonalon?

Rögtön, ahogy Bükkszentkeresztről kitekerünk, felkeressük a gyógyító köveket. A legenda szerint aki ráül ezekre a kövekre, kigyógyul betegségéből .

Bükkszentléleken van a Pálos kolostor rom, ami Magyarországon talán a 2. legjobb állapotban lévő kolostor együttes. Ehhez fűződő érdekesség, hogy 2012-ben egy feltárás során a temetőben egy férfi sírjára bukkantak, aki gyermekét óvón átölelve volt eltemetve. Ez a temetkezési forma szokatlannak számított akkoriban. Jellemzően arccal lefelé temették el az embereket, az apát azonban arccal észak felé fektették sírjába. A férfi kilétét a mai napig rejtély övezi.

Az idei év nagy újdonsága lesz, hogy Bükkszentléleken egy jurta táborban lesz a szállásunk. A panziók után különleges élmény lesz a tradicionális kör alakú jurtában aludni.