Vándortábor a vadregényes, hagyományőrző Őrségben

Mi a kapcsolatod a területtel? Hogy lettél az őrségi útvonal felelőse?

Vas megyében úgy mondják, hogy én „gyütt-ment” vagyok, azaz nem született Vas megyei, és nem is született őrségi. Nekem az ügyhöz van kötődésem, ami a kerékpározás, illetve az, hogy szeretném megmutatni Őrség szépségét. Szerencsém van azzal, hogy találtam néhány embert, akik elfogadtak, és hajlandóak voltak együtt gondolkozni velem. Én pedig igyekeztem ezt az elfogadást tisztelettel kezelni, a született őrségiek véleményére koncentrálni, és nem megmondani „kívülről” a tutit.

Elkezdtünk gondolkozni azon, hogy Őrséget hogyan lehetne bekapcsolni a kerékpáros világba, és onnantól kezdve gőzerővel dolgoztunk azon, hogy ez az útvonal bekerüljön a vándortábor programba.

Valahogy az az élettapasztalatom, hogy közösen mindig messzebbre jutunk el, mint önállóan, így az útvonalat azokkal együtt terveztük meg, akik ott élnek.

A MAKETUSZ és a Bringás Vándor létezésének pillanatától fogva jelen vagyok a szervezésben, így részese vagyok annak a munkának, amelyben egyszerre találtuk ki nemcsak magát az útvonalat és a tartalmat, amit adhat, hanem összegyűjtöttük azokat a tulajdonságokat, amivel az egész program sikeressé vált.

Mióta vannak ezen az útvonalon Bringás vándortáborok? Miben fejlődött azóta a tábor?

Az első 6 útvonal egyike voltunk, és az idei lesz a negyedik évünk. Amikor először a tulajdonképpen önjelölt útvonalfelelősökkel kitaláltuk a Bringás Vándort, volt egyfajta pezsgő, alkotói jó hangulata az egésznek. Remélem ez a hangulat és lendület beleépült végül az egész programba is.

Tehát mi már elég régóta csináljuk ezt, így annyi előnyünk van, hogy már megvannak a kapcsolataink, és tudjuk, hogy kiket kell keresni – a partnereink pedig azt, hogy mi az, amit ők tudnak megtenni az útvonal és az ügy jóságáért.

Azt hiszem ebben vagyunk jók, hogy az elmúlt években megtaláltuk nemcsak a hiteles helyeket és a történeteket, hanem a hozzájuk tartozó hiteles embereket is. Pl. olyan ember tanítja meg a korongozást a gyerekeknek Magyarszombatfán, aki fazekasmester, ebből él. Van egy programunk, ami az őrségi hagyományőrzést mutatja be, és itt is egy elképesztően hiteles srác „vezényli le” az egészet. Vagy egy olyan „néni” mutatja be a Veleméri Szentháromság-templomot, aki naponta ötszázszor meséli el ugyanazt a negyedórás monológot, de mégis úgy tudja ezt előadni, hogy mind az ötszázszor beszippantja az összes embert, aki ezt végig hallgatja.

Mik az őrségi útvonal jellemzői?

Nyilván mindenki, aki ebben a programban részt vesz, azt szeretné gondolni, hogy az övé a legjobb útvonal – és bízom benne, versengés nélkül igaz is minden útvonalra ez. Az Őrségnek az útvonalon kívül is jó híre van. Egy bizonyos vágy motoszkál az emberekben, hogy ezt a helyet egyszer látni kell. És legyünk őszinték, ez a vágy sok esetben illúziókkal teli. A valósága sokkal emberibb és sok esetben sokkal hétköznapibb, mint ahogyan sokan gondolják.

Amikor elkezdtük kitalálni az útvonalat, és megadni a tulajdonságait, akkor mi pontosan ezeket a hiteles, értékes valóságokat kerestük – illúziók nélkül.

Ilyen valósága az útvonalnak az akár 10-15%-os emelkedők is. Az Őrség nem a könnyű útvonalak közé tartozik, cserébe viszont valódi élményt ad. Általában úgy jönnek ide a résztvevők, hogy egészen más tudásuk és elképzelésük van az Őrségről, és amikor a valósággal találkoznak, akkor az első élményt sok esetben a nem túl őszinte mosoly jelzi. Viszont a végére mindenki elfelejti ezeket az első „meglepetéseket”, és ha valami van ebben az útvonalban akkor az pont ez. Valami olyasmit képes adni, ami belülről kezd el dolgozni a résztvevőkben, formálja őket. Elkezd rájönni arra, hogy ki is ő maga, és mire képes akár egy útvonalbejárásával, akár egy közösséggel való együtt kerékpározás során. Sokat dolgoztunk azért, hogy ennek az útvonalnak lelke legyen, és ezt szeretnénk átadni. És szerintem ez ennek az útvonalnak a legfontosabb sajátossága: lelke van.

Erről kaptatok valamiféle visszajelzést a résztvevőktől?

A gyerekek a vándortábor végén, egy hét élmény után képeslapot írnak saját maguknak, amit szeptemberben, az iskolakezdés után kapnak meg postán. Ezekben az üzenetekben elképesztően jól megfogalmazott mondatokban, gyönyörűen visszajön az, hogy ez a „lélekvándorlás” igenis működik. Vagy amikor az tábor végén felszállnak a vonatra, és az öröm keveredik bennük az elválás szomorúságával, szintén azt szoktuk látni, hogy megvalósult mindaz, amit célul tűztünk ki.

Van kedvenc útszakaszod?

Igazából az egész útvonalat nagyon szeretem, de ha valamit ki kell emelni, akkor azok az érintetlen, végtelen, ősfás erdők. Sok szakasz erdei, döngölt, kavicsos utakon halad, ez egy visszatérő elem az útvonalon, és ennek valami elképesztő beszippantó ereje van. Tényleg félelmetes, amikor az ősfák között, a végtelennek tűnő erdőn keresztül tekersz. Van ebben valami nagyon szép, jó, magával ragadó is.

Van-e valami legendás hely az útvonalon?

Maga a táj, az egész hely egy legenda – és remélem, hogy az egész azzá válik. Nagyon bízom benne, hogy akik eljöttek, és végigtekerték ezt a kb. 220 km-t, azok legendaként emlékeznek erre a helyre, és arra, hogy milyen jó volt ez az egész. Azt remélem, hogy az emberek a lelkükben hazavisznek egy részt az Őrségből, ami tovább formálja a személyiségüket is.

Az Eurovelo 14-es útvonal több Bringás vándortábori útvonalat, többek között az őrségit is magába foglalja. Azt gondolom, ez is egy jó visszajelzés, hogy sikerült egy olyan útvonalat összerakni, ami megfelelt egy európai szintű kerékpáros turizmusnak is. Ha a Bringás Vándor program egészét nézzük, akkor ez nagyon jó jele annak, hogy akik ennek a programnak a kitalálásában és megvalósításában részt vesznek, tudtak olyan szemlélettel dolgozni, ami túlmutat a vándortáboron.

Mi a legizgalmasabb program az útvonalon?

Sok apró, pici történetünk van, ami értékessé teszi a tábort. Jellegzetes sajátossága az útvonalnak, hogy mindennapra jut egy-egy tó, amiben fürödhetnek a résztvevők. Azonban mégis az út melletti Kerka-patak az egyik legnagyobb élmény számukra, és innen kell mindig kikönyörögni a gyerekeket, hogy továbbmenjünk, mert még van más program is. Az egyik szálláshelyen megtapasztalhatnak valami egészen egyedit, hiszen lehetőségük van egy jurtában aludniuk. Nádasdon saját maguk süthetnek kürtőskalácsot. Őszintén, inkább égetnek, és nem sütnek, de egy sem maradt még meg, imádják a gyerekek. De az izgalmak közzé tartozik az is, hogy kizökkentjük a résztvevőket a komfortzónájukból, ami egy idő után belső élménnyé válik.

Milyen hatással van a természetközeliség a részvevőkre?

A természetközeliségnek van egy ritmusa, amitől lelassul az ember. Kiszakadsz abból a világból, amiből felszálltál a vonatra. Az első este pánikreakció fogja el a gyerekek, hogy nincs konnektor, és így le fog merülni a telefonjuk. Aztán amikor a 7. napon beállnak Oszkón egy csoportképre, a fele résztvevő azt se tudja, hogy hol van a telefonja.

Én abban hiszek, hogy ha személyre szóló, mélyreható élményt tudunk adni a gyerekeknek, akkor megnyílnak, átkapcsolnak erre az életérzésre és az itt és most jelenét fogják élvezni. Mi is ezt éltük meg gyerekkori táborainkban, és most ezt szeretnénk biztosítani a bringásvándorok számára is.

Miért gondolod, hogy az őrségi bringás vándortábor az életed legjobb hete lehet?

Azt gondolom, hogy nem az őrségi útvonal lehet életed legjobb hete – bár bízom benne, és sokat dolgozunk a dobogós helyekért. Az a döntés lehet a legjobb, hogy bevállalod: kilépsz a komfortzónádból, a megszokásaidból, amiben élsz, és ezt egy közösséggel, saját magadra figyelve teszed meg a Bringás Vándortáborban.

Szerintem nem lehet különbséget tenni az útvonalak között, ilyen értelemben mindegyik útvonal a legjobb heted lehet. Az a jó döntés, hogy belevágsz. Az, hogy utána az Őrségbe jössz, vagy a Felső-Tiszára, vagy esetleg a most induló új útvonalakra mész, az már egy következő szintje a történetednek. Mi az Őrségben itt leszünk és mint a lépcső melletti korlát: segítünk az utadon.